Az Isteni Ige Társasága és a Pápai Missziós Művek október 12-én tartotta a világmisszió országos ünnepét a száz éve alapított Názáret Missziósházban, Budapesten. Az egész napos rendezvényen délelőtt Felföldi László pécsi megyéspüspök tanított a jelenkor missziójáról, majd ő volt a délután bemutatott szentmise főcelebránsa is. Az ünnep mottója így szólt: „Ne féljetek!” Az ünnepről a Magyar Kurír számolt be.
Felföldi László pécsi megyéspüspök tanítása elején kifejezte: ha valaki a misszióról hitelesen tud beszélni, azok éppen a meghívók, a verbita szerzetesek. „Ne egy alkalom legyen a misszió! Vagy életben maradunk, vagy elveszítünk mindent!” – fogalmazott, majd felhívta a figyelmet az magyarországi egyházközségekben megvalósítandó misszió fontosságára.
Mint mondta, a misszió lényege: Ne féljetek! Ezt leghitelesebben Szent II. János Pál pápa fogalmazta meg azonos című üzenetében. „Ne féljetek! Krisztus tudja, hogy »mi lakik az emberben«. De egyedül ő tudja ezt! Manapság az emberek nagyon sokszor nem tudják, hogy mit hordoznak magukban, lelkük mélyén, a szívükben. Sokszor olyan bizonytalanná válik a földi élet értelme. Kételyek árasztják el az embert, és kétségbe is tud esni. Engedjétek tehát – kérlek benneteket, alázattal és bizalommal kérlek –, hagyjátok, hogy Krisztus beszéljen az emberekhez. Egyedül nála vannak az élet, az örök élet igéi!” – idézte a szent pápa első üzenetét a pécsi főpásztor, majd hozzátette: „Hogy ezen az úton elinduljunk, fontos, hogy a félelmet, ami zavar, megakadályoz, le kell győznünk.”
Jézust azok követték, akik megismerték őt, bíztak benne és hittek benne – nyomatékosította a püspök, majd arról beszélt, hogy a mi kultúránkban sokkal nehezebb a misszionárius munka, mert a természetes hit megsebződött, tönkrement.
„Nem mindegy, hogy az élet tiszta óceánjában vannak hazugságok, vagy mint most, a hazugság tengerében kell keresni az igazságot. Elborít a hazugság tengere, senkiben és semmiben nem tud bízni az ember, nem tudja, kinek van igaza. Emiatt kialakul bennünk a zavar, a félelem, elveszítjük a természetes hitet. Ez az akadálya az igazi hit kialakulásának. Meg kell születnie a hazugságot legyőző bizalomnak, mely az emberi kapcsolatokban, a családokban, közösségekben, egyházközösségekben alakulhat ki.
Amikor megszületik a természetes hit, akkor épülhet fel a vallásos hit, mely az Istenhez közelít. Személyes hit legyen bennünk, ismerjük meg Istent, őt szeressük, neki szolgáljunk! Amíg elméleti a hitünk, az nem indít el szolgálatra. Akkor indít el a hit, amikor túlcsorduló. A misszió a hit túlcsordulása.”
Felföldi László kitért arra is, hogy bár Magyarországon folyik missziós munka egyházi iskolákban és intézményekben, mégis úgy érezzük, azok nem hozzák meg azt a hatást, amit vártunk. Ennek oka, hogy csak a túlcsorduló hit hat igazán, és tud másokat megérinteni, új utakra vezetni. A misszionáriusok példáját állította elénk, akik több ezer kilométerről jöttek, hogy megmutassák túlcsorduló hitüket; nyelvről, otthonról, családról, kultúráról lemondva Krisztus szeretetének tanúi legyenek.
A pécsi megyéspüspök ezután a Bibliából emelt ki példákat arra, milyen misszionáriusokra van ma igazán szükségünk. Elsőként a szamariai asszonyt említette, akitől Jézus inni kért a kútnál. „Három nyomorúsága volt ennek az asszonynak: hogy szamarai volt, hogy asszony volt és hogy bűnös volt. Amikor megtapasztalja Jézus odafigyelő jóságát, rájön: ezt a megbocsátó, elfogadó, segítő szeretetet kereste. Ezért megy vissza a faluba, és délben, amikor senki nem jár a kúthoz, hívja az embereket, hogy találkozzanak Jézussal. Ő, aki szégyenkezve, rejtekben, titokban ment ki a kútra vízért, hogy életben maradjon, kiabál az utcán: gyertek, ott van a Krisztus, a Messiás. Azért hittek neki, mert átlépte a maga határait, a félelmet, ami akadály volt benne, hogy találkozzon az emberekkel” – magyarázta a pécsi megyéspüspök, majd hozzátette: „sok ember képes Krisztust hirdetni, de ahhoz meg kell találnunk Krisztus szeretetét”.
A második példa Fülöp apostol volt, aki a feltámadás után odaszegődik az etióp ember mellé. Felföldi László hangsúlyozta: a misszionárius az, aki odaszegődik a másik ember mellé. Bármi elég, hogy megszólítsunk valakit, aztán ebből kiindulva tudunk beszélni neki Krisztusról. Ne félj mellészegődni, és Krisztusról beszélni! – biztatott a püspök.
A harmadik példa az a közösség, amely egy bénát visz Jézus elé Kafarnaumban, mikor egy házban tanít, de a tömeg miatt nem tudnak bemenni hozzá. A bibliai jelenetet magyarázva a főpásztor figyelmeztetett: „Ma is akadályai vagyunk, hogy emberek bejussanak Krisztus Egyházába. Feltételeket, szabunk, falat építünk. Akik a bénát viszik, átlépik a határokat, kibontják a tetőt, leengedik a beteget. Nem várnak még két órát, hanem cselekszenek, végigviszik a feladatot, bejutnak Jézushoz. Erre ő rájuk nézett, és a hitüket látva meggyógyította a bénát.” Felföldi László a bibliai példa kapcsán hangsúlyozta, mennyire fontos ma közösségben, összefogva Jézus elé vinni a „bénát”, együtt imádkozni érte – ez az egyházközségek jövője.
A püspök végül arra biztatott, higgyünk abban, hogy az életünknek van értelme, van küldetése. Hitben fogjunk össze, mint a bénát vívők, és vigyük együtt Krisztus elé. Legyen a hitünknek túlcsordulása, és higgyük el, hogy az embereknek kinyílik a szíve, ha találkoznak Krisztussal. Hallgassuk meg azok panaszait, akik csalódtak Istenben, családban, Egyházban, közösségben, és hirdessük az örömhírt. Ha ezt meg tudjuk tenni, bennünk is csökken a félelem, kigyúl Krisztus fénye. A püspök Sík Sándor versét idézve zárta beszédét: A testvéreknek, kik az éjben járnak, az Isten küldött szentjánosbogárnak.”
Az eseményről készült bővebb beszámoló a Magyar Kurír oldalán olvasható.
Szöveg: Vámossy Erzsébet/Magyar Kurír
Fotó: Lambert Attila
Pécsi Egyházmegye
Az oldalon közzétett fotók és a szöveg részben vagy egészben történő felhasználása kizárólag forrásmegjelöléssel vagy a Pécsi Egyházmegye írásos hozzájárulásával engedélyezett.
