A Catholic News Agency és az ACI Stampa olasz hírügynökség Vatikán-szakértője, Andrea Gagliarducci újságíró, elemző a közelmúltban Pécsen járt, ahol rövid interjút készített Felföldi László pécsi megyéspüspökkel. Az ACI Stampa honlapján olasz nyelven 2024. november 4-én megjelent interjú magyar fordítását az alábbiakban közöljük.
A több mint ezeréves Pécsi Egyházmegye Magyarország délnyugati részén fekszik. Az ott élők olyan közösséget alkotnak, melyet a történelem viszontagságai megerősítettek, és amelynek tagjai elmélyülten élik meg sokszínűségüket, pezsgő kulturális életüket. Ide érkezett 2020 novemberében az új főpásztor, Felföldi László megyéspüspök. Érkezése egy nehéz időszakra esett, ugyanis Felföldi püspök atya a pandémia drámájából való kilábalás közepette igyekezett újra szabott külsőt adni a terület katolikus közösségének, mely, mint az Egyház minden új perspektívája, csak a múlt szilárd gyökereiből táplálkozhat. A vele készített interjúban erről mesél nekünk.
- Ön egy több mint ezeréves múlttal rendelkező egyházmegyét vezet. Milyen nehézségekkel jár egy ilyen ősi egyházmegye irányítása?
- Pécs várfalaira és az ókeresztény sírkamrákra tekintve láthatjuk, hogy nagyon mélyen gyökerező történelme van. Egy nagyon gyorsan változó világban pedig az Egyház története mindig is fontos szerepet tölt be. Ezért úgy gondolom, hogy vissza kell térnünk a gyökereinkhez, hogy újra átéljük az ókori kereszténység valóságát. Igaz ugyanakkor, hogy figyelembe kell vegyük a plébániák előtt álló mai kihívásokat is, de mindenekelőtt meg kell értenünk, hogyan tapasztalhatjuk meg a szolgálatból fakadó örömöket.
- Érzékeli, hogy az Egyház folyamatosan teret veszít a mai világban?
- Helyzetemből adódóan csak Magyarországról tudok beszélni, ami az otthonom. Az Egyház élete régtől fogva teljes mértékben az élet biztonságán és stabil jellegén alapult. Most ez a két pillér már nincs meg, elvesztettük ezt a stabilitást. De – és ezért hiszem, hogy vissza kell térnünk a múltba – az ókori Egyháznak sem volt meg ez a stabilitása. Idővel talált rá.
- Három éve érkezett ebbe az egyházmegyébe. Mik voltak a legnagyobb kihívások, mik a további tervei?
- A legnehezebb dolog a változás a személyes vagy a közösségi életben. Az elmúlt három év a felkészülés időszaka volt számomra, melynek már látom némi gyümölcsét, különösen az egyházmegye plébániáinak hétköznapi életében. A legfontosabb dolog, amit az elmúlt három év alatt közösen fedeztünk fel, hogy a közösségeink szívében valódi értékek vannak.
- Mit tud nyújtani a Pécsi Egyházmegye a magyarországi egyházmegyéknek?
- Mindegyik egyházmegye független adminisztratív szempontból, és saját belátása szerint hozhatja meg döntéseit. Ugyanakkor sok jó gyakorlatot látok a mi egyházmegyénkben, amit más egyházmegyék átvettek. Jogunk van ahhoz, hogy mindenkitől tanuljunk, és én magam is nagyon sokat tanultam mások tapasztalataiból. A Pécsi Egyházmegye kulturálisan nagyon különleges; különféle nemzetiségek élnek egymás mellett. A legnagyobb kihívás, mellyel a hívők szembesülnek, hogy ne feledjék, nem utazók, hanem zarándokok, akiknek közös úton kell járni.
- Végül is ez a szinodális egyház gondolata…
- Ahogy Ferenc pápa mindig mondja: az embereknek le kell ülniük együtt és a jövőről beszélni. Nagyon figyelek a Szentatya szavaira, tanításaira és igyekszem ezeket bevinni a közösségem mindennapi életébe.
Forrás: ACI Stampa
Fordítás: dr. Lukács Ottilia
Fotó: Pécsi Egyházmegye
Pécsi Egyházmegye
Az oldalon közzétett fotók és a szöveg részben vagy egészben történő felhasználása kizárólag forrásmegjelöléssel vagy a Pécsi Egyházmegye írásos hozzájárulásával engedélyezett.
