Ferenc pápa húsvéthétfő reggelén bekövetkezett halálát követően Felföldi László megyéspüspök elrendelte, hogy a Szentatya temetésének előestéjén, április 25-én a Pécsi Egyházmegye minden plébániatemplomában mutassák be a legszentebb áldozatot Róma megholt püspökéért és buzdítsák a kisebb közösségeket is, hogy alkalmas módon emlékezzenek meg Szent Péter 266. utódáról.
Ehhez a szándékhoz csatlakozott a főpásztar által a pécsi székesegyházban április 24-én este bemutatott szentmise, melyen elhunyt Szentatyánkért a megyéspüspökkel együtt imádkozott Bíró László nyugalmazott tábori püspök, dr. Kvanduk Frigyes általános helynök, Máger Róbert püspöki irodaigazgató, a székesegyház plébánosa, Molnár Erik püspöki titkár és a jelen lévő papság. A zenei szolgálatban a székesegyház Palestrina Kórusa, valamint dr. Kovács Szilárd Ferenc orgonaművész működött közre.
Hálaadásra gyűltünk össze egy életút, egy szolgálat, egy számunkra fel nem fogható kereszt véget értét követően, azzal a reménnyel emlékezve Ferenc pápára, hogy az örök élet áldásában, végtelen isteni szeretetében velünk együtt imádkozik – köszöntötte Felföldi László püspök a megjelenteket.
Az evangéliumot követő homíliában a főpásztor felhívta a figyelmet, hogy emlékezésében elsősorban Ferenc pápa tanításainak gondolatait és Michael Wallace Banach nuncius Szentatyáról mondott szavait szeretné idézni, azért, hogy valóban hitelesen jelenítse meg ezen az estén Ferenc pápát.
Jorge Mario Bergoglio jezsuita, aki pápává választásakor a Ferenc nevet vette fel, egyszerűségéről vált ismertté. Ferenc pápa annyira az életünk részévé vált, annyira világpolgár lett, hogy halála miatt elhagyottnak érezhetjük magunkat. A remény és az együttérzés egy hangja elcsendesedett. Úgy érezzük, túl kevés ilyen hang van ma a világon.
Mi, magyarok nem feledkezhetünk meg arról, hogy három alkalommal is hallottuk a hangját: 2019-ben a magyar katolikus közösség számára hatalmas elismerés volt a pápa jelenléte a legnagyobb magyar zarándokhelyen, Csíksomlyón, majd 2021-ben a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus zárómiséjén, 2023-ban pedig egy apostoli látogatás alkalmából.
Pápaságának fő témája a testvériség és a párbeszéd, az Isten által teremtett világ iránti aggodalom, a családok, fiatalok és lelkipásztorok támogatása, a nők egyházban betöltött szerepének előmozdítása, valamint az elvándorlók, a szegények és a háborúk által sújtottak iránt való kitartó figyelme volt.
Húsvétvasárnapra írt elmélkedésének utolsó szavai igy intenek minket: „Ne fogyatkozzék meg bennünk az emberiesség alapelve, legyen ez mindennapos ténykedésünk tengelye. A védtelen civileket is érintő, iskolákat, kórházakat és humanitárius munkásokat megtámadó konfliktusok kegyetlenségével szemben nem engedhetjük meg magunknak, hogy elfelejtsük: nem célpontokra csapnak le, hanem lélekkel és méltósággal bíró személyekre.”
Kapott hivatása vonatkozásában három szó foglalja össze Ferenc pápa válaszát: az irgalom, a remény és a szinodalitás, melyekben mindig megjelent a család és az imádság.
Az irgalomhoz kapcsolódik püspöki, egyben pápai jelmondata is: Megkönyörült rajta és kiválasztotta. Irgalmasnak lenni annyit jelent, hogy szívünk a szenvedőkért dobban.
Amikor Ferenc pápa kezdetben úgy beszélt az Egyházról, mint „tábori kórházról”, éppen erre gondolt: az üdvösség és a gyógyulás helyére, amely az egyénre való odafigyeléssel kezdődik, egy olyan figyelemmel, amely mindannyiunk méltóságát tiszteli; olyan figyelemre, amelyet nem érdemlünk meg vagy érdemlünk ki tetteinkkel, hanem amely Isten teremtményei iránti szeretetéből fakad.
Az Isten irgalmába vetett mély bizalomból fakadt a második legerősebb jellemvonása: a remény! Ferenc pápa 2025-ben meghirdette a szentévet, a remény jubileumát, az ima és a kegyelem idejét, hogy elmélyítsük Krisztusba vetett reményünket. Arra hívott minket, hogy a remény zarándokai legyünk, akik elszántan, még a világ szomorúsága és kudarcai közepette is a mennyei Jeruzsálem felé haladnak, ahol Krisztus ül az Isten jobbján (vö. Kol 3,1). A remény szíve Krisztus halála és feltámadása. És az Egyház Krisztus halál feletti győzelmének ünneplése közepette lépett át Ferenc pápa ebből az életből a következőbe.
Ferenc pápa a remény zarándokaként hagyott el minket. Húsvét vasárnapján még egy utolsó nyilvános megjelenést tett, megjelent a Szent Péter-bazilika erkélyén, és pápamobiljával körbement a tömegben. Olyan volt, mintha elbúcsúzott volna tőlünk, és még egyszer utoljára arra buzdított volna, hogy legyünk olyan férfiak és nők, akik nem a hatalomban vagy a tulajdonban reménykednek, hanem annak a felülmúlhatatlan örömében, hogy Krisztust Úrként és Megváltóként ismerjük meg és hirdetjük (vö. Fil 3,8).
Ferenc pápa szavaival: „A hullámok nem sodorhatnak el, mert le vagyunk horgonyozva a kegyelem reményébe, mely képessé tesz bennünket arra, hogy Krisztusban éljünk, s így legyőzzük a bűnt, a félelmet és a halált. Ez a remény – mely sokkal nagyobb a mindennapi örömöknél és az életkörülmények javulásánál – túlvisz bennünket a próbatételeken, és arra buzdít, hogy ne tévesszük szem elől annak a célnak a nagyságát, ahová meghívást kaptunk: a mennyet.”
A szinodalitást – fogalmazott Felföldi püspök – tőle tanultunk tőle és nagyon köszönöm. hogy ebben az egyházmegyében olyan igazi, valóságos erővel és benső munkával jelen van.
Ferenc pápa azt is megtanította nekünk, hogy a kifelé tekintő egyház olyan egyház lesz, amely meghallgat, olyan egyház, amely együtt halad a döntésekben és nehézségekben, amelyekkel elkerülhetetlenül szembesülünk a misszió során. Így mutatta fel a szinodalitás, az „együtt haladás” fogalmát. Mert bár Istentől kapott szerkezete van, az Egyház a hit családja, tartozunk egymásnak Krisztusban, hogy tartózkodjunk a világ „hangjától és tébolyától”, hogy elmélkedjünk Isten Igéjén, és meghallgassuk egymást a Szentlélekben.
Szentatyánkat idézve a családok világítótoronyként árasszák szét a világban Isten szeretetének örömét. A családok Isten népének nagy többségét alkotják. Milyen lenne az Egyház arculata a családok nélkül? A család evangéliuma örömhír a világnak.
Isten azt kívánja, hogy minden család legyen egy világítótorony, amely szeretetének örömét árasztja szét a világban. Ez azt jelenti, hogy miután találkoztunk Isten üdvözítő szeretetével, próbáljuk meg kinyilvánítani azt szavakkal vagy azok nélkül, a jóság kis gesztusaival a mindennapi élet legegyszerűbb pillanataiban.
Pápai szolgálatának legelső üzenete, kérése, megszólalása az imádság volt. Minden nagyobb missziós útját Mária oltalmába helyezte, akinek az oltalmába ajánlott templomba (Santa Maria Maggiore-bazilika) kérte végső nyughelyét, ahonnan imádsággal indult útjaira és ahova mindig imádsággal érkezett meg.
A Szentlélek közbenjár értünk, de megtanít arra, is, hogy mi járjunk közben a testvéreinkért. Megtanítja a közbenjáró imát: imádkozni egy emberért, egy betegért, azokért, akik börtönben vannak... Vagy az anyósunkért. Ez az ima különösen kedves Istennek, mert ingyenes és önzetlen. Amikor mindenki mindenkiért imádkozik, akkor az ima megsokszorozódik – ahogy Szent Ambrus mondta. De kérlek, hogy ne papagáj módjára imádkozzatok, csak a szátokkal formálva a szavakat, hanem szívből! Segíts, Uram! Szeretlek, Uram! – kérte a híveket Ferenc pápa.
Az imádkozónak az ember a szívügye, egyszerűen az ember. A gyűlölet, a közömbösség érzésével nem lehet imádkozni. Aki nem szereti a testvérét, nem imádkozik komolyan. Az egyházban azok, akik ismerik a másik szomorúságát vagy örömét, mélyebbre nyúlnak, mint azok, akik a „legnagyobb rendszereket” vizsgálják.
Tizenkét évvel ezelőtt, megválasztása estéjén a Szent Péter téren összegyűlt tömeghez intézett első üdvözletében Ferenc pápa egyszerű kérést fogalmazott meg: „Arra kérlek benneteket, imádkozzatok az Úrhoz, hogy áldjon meg engem.” Ezt a kérést gyakran ismételte: „Kérlek, ne felejtsetek el imádkozni értem.” És miközben emlékezünk mindannyiunkhoz intézett első kérésére, imádkozzunk érte, ahogy most ő közbenjár értünk a szentek közösségében. Legyen így! Ámen!
Felföldi László püspök a záróáldást megelőzően megköszönte a Szentatyáért mondott közös imádságot, majd arra buzdította a megjelenteket, hogy „higgyük, amit ő hitt és váltsuk tettekre, amit tanított. Így hordozzuk helyesen, valóságosan Ferenc pápa emlékét”.
A szentmiséről készült videó megtekinthető a Pécsi Egyházmegye YouTube-csatornáján:
Szöveg és fotó: Pécsi Egyházmegye
Pécsi Egyházmegye
Az oldalon közzétett fotók és a szöveg részben vagy egészben történő felhasználása kizárólag forrásmegjelöléssel vagy a Pécsi Egyházmegye írásos hozzájárulásával engedélyezett.
