A Veletek vagyok című énekkel kezdődött november 15-én, szombaton, a horvát nyelvű szentmise, amit a pécsi székesegyházban Đuro Hranić, a Diakovár-Eszéki Főegyházmegye metropolita érseke celebrált. Az érsek Felföld László pécsi megyéspüspök meghívására érkezett hazánkba abból az alkalomból, hogy az Országos Horvát Önkormányzat szervezésében Pécsett tartották az idei országos horvát napot.
Érsek atyát, a jelenlevő paptestvéreket, illetve a híveket Barics Gábriel szigetvári plébános köszöntötte, aki a Pécsi Egyházmegye horvát lakosságának hitéletét segíti, gondozza.
„Nagy szeretettel köszöntöm Önöket, akik eljöttek hazánk azon területeiről, ahol horvát nemzetiségű hívek élnek, hogy együtt imádkozzunk és kérjük a Jóistent, hogy mindig legyenek olyan emberek itt Baranyában is, akik anyanyelvükön magasztalják az Urat. Adjunk hálát, megköszönve mindazt a sok értéket, amit dédapáink évszázadokon át megőriztek és ránk hagytak: kultúránkat, nyelvünket, hitünket” – mondta köszöntőjében Barics Gábriel.
Hranić érsek atya bevezetőjében arra emlékeztette a megjelenteket, hogy egész életünkben állhatatosan óhajtjuk a Jézussal való találkozást, aki elénk jön és a találkozás helyszíne az Eucharisztia. Az érsek homíliájában gyakran hangsúlyozta az „állhatatosság” kifejezést, utalva a liturgia olvasmányai, könyörgései egyes szakaszaira, ahol szó szerint, de átvitt értelemben is megjelente ez a fogalom.
„Kedves Testvéreim! Minden, ami szép, nem tart örökké. Egyszer véget ér az ünnep, az ünneplés. A földön minden múlandó. Jézus ezt hangsúlyozza a ma olvasott példabeszédében, nemcsak figyelmeztet a végre, amely óhatatlanul eljön, de szeretné és elvárja tőlünk, hogy vegyük ezt komolyan. Ez az egyházi év utolsó előtti vasárnapjának üzenete, Jézus második eljövetelének, az utolsó ítéletnek jegyében” – fogalmazott Hranić érsek, aki arra is felhívta a figyelmet, hogy a fentiek biztos tudatában nem szabad megfeledkeznünk a világról, amelyben élünk, hanem emberi gondoskodással, odaadással építenünk, gondoznunk és védenünk kell.
Đuro Hranić predikációjában azt is kiemelte, hogy a mai evangélium arról is szól, hogy mennyi bajt kell leküzdenünk. De Jézus szavai mégis a békét, a reményt hirdetik: „Nektek pedig, akik félitek a nevemet, felragyog az igazság napja, és sugarai üdvösséget árasztanak.” (Mal 3,20a)
Kifizetődik tehát hűségnek lenni Jézushoz, Istenhez, Egyházhoz, emberhez. Legyünk bátrak, állhatatosak, amikor védenünk kell értékeinket, még akkor is, ha esetleg megaláztatást, igazságtalanságot, meg nem értést kell elszenvednünk emiatt. Érsek atya bátorította a megjelenteket, hogy a jelenlegi jó körülmények között akkor is állhatatosnak kell lenni, amikor a nemzetiségi értékeink, örökségünk megőrzéséről van szó.
„Ünnepeljük tehát az Eucharisztiát, hogy jóllakhassunk Jézussal, az „önodaadás“, a szeretet és az ajándékozás kenyerével, hogy az ő képmásai és tanúi lehessünk saját életünk végéig és a világ végéig, amikor megjelenik, és az élők és holtak felett ítélkezik majd”- zárta homíliáját Đuro Hranić, a Diakovár-Eszéki Főegyházmegye metropolita érseke Pécsett az országos horvát nap alkalmából megtartott szentmisén.
Végezeteül Barics Gábriel atya megköszönte érsek úrnak, hogy elfogadta meghívást: „Mindig nagy öröm számunkra, amikor közösen imádkozhatunk, fohászkodhatunk. Ahogy Jézus is mondja: „ahol ketten, vagy hárman összejönnek az én nevemben én ott vagyok köztük.” (Mt 28,20) Hisszük, ha mindannyian kérjük Istentől az Ő áldását, életünkre, kultúránkra, hazánkra, nyelvünkre, az Isten megadja. Adja meg, legfőképp az örök életet számunkra.”
A mise énekeit a pécsi August Šenoa Asszonykórus adta elő, kántoruk, Cseh László kíséretével, az olvasmányokat, illetve a hívek könyörgését a pécsi horvát közösség aktív tagjai: Taragyia Györgyné, Tomola Ágnes és Balázs Péter olvasták fel.
Szöveg: Taragyia Györgyné / Horvát Referatúra, Pécsi Egyházmegye
Fotó: Kollár Ákos
Pécsi Egyházmegye
Az oldalon közzétett fotók és a szöveg részben vagy egészben történő felhasználása kizárólag forrásmegjelöléssel vagy a Pécsi Egyházmegye írásos hozzájárulásával engedélyezett.
