Dr. Székely János, a Szombathelyi Egyházmegye püspöke, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke a Pécsi Tudományegyetem (PTE) Egészség Akadémia 2.0 programsorozata vendégeként érkezett Pécsre december 16-án, ahol az MTA Pécsi Területi Bizottsága székházában tartott előadást „Isten gyógyít. A testi és a lelki, az egyéni és a társadalmi egészség összefüggései” címmel. Az eseményen jelen volt Felföldi László pécsi megyéspüspök is.
Bódis József, az Egészség-Akadémia folyóirat alapító főszerkesztője, a sorozat életrehívója köszöntőjében elmondta, az adventi időszakban minden évben hagyományosan a lelki egészség áll a sorozat fókuszában, mert ilyenkor az életünk zaklatott, programokkal, feladatokkal telített, pedig az ünnephez közeledve jobb lenne visszafogni magunkat, olyan gondolatvilágban elhelyezkedni, mely a lélekről szól. Ezt hivatott betölteni Dr. Székely János püspök előadása.
Az ünnep ajándék, nem mi emberek hoztuk létre, nem a reklámok, a karácsonyfa, az ajándékok jelentik, hanem az ünnep valódi ajándéka odafentről jön, a gyertya szelíd fényéhez hasonlít, amit Isten gyújt lángra a történelemben és ma is a szívünkben – kezdte előadást Székely János püspök, majd hozzátette, a föntről jövő ünnep befogadásához nyitott szív kell, csak ezt tudja egészen betölteni. Az advent erről szól, hogy kinyitjuk a szívünket az ég felé.
Az életünkben az adventhez és a karácsonyhoz megvannak a díszletek, a kényelem, az ennivaló, a csillogás és az ajándék, de pont a lényeg hiányzik, ami odafentről jön, amit nem mi emberek alkotunk. Hiányzik a gyermek a jászolból – mutatott rá Székely János.
Márpedig, amikor a keresztény ember az egészségről gondolkodik, a teljes ember egészségére tekint. Az egészség, az emberi életnek ez a fajta teljessége csak úgy érhető el, ha az emberi szív kinyílik a nagybetűs teljesség felé és befogadja az egészet nekünk ajándékozó és végtelen Istent.
Vannak, akik azt gondolják, hogy az emberi életnek különösebb oka nincs, az evolúció tévedéseként, szelekciók, mutációk révén vagyunk itt, különleges célja nincs az életünknek, amit nehézségek árán felépítettünk, az a halálunkkal megy a semmibe.
Ehhez kapcsolható a nyugati világban napjainkban megtapasztalható demográfiai űr, mely elsősorban egy egzisztenciális űr. A gyermekvállaláshoz ugyanis elsősorban nem pénz kell, nagyszüleink, dédszüleink sokkal nagyobb szegénységben sokkal több gyermeknek adtak életet. A gyermekvállaláshoz elősorban szív kell, nagylelkűség, hit abban, hogy az élet gyönyörű, értékes és végtelen kincs, természetes dolog, hogy továbbadjuk. Ingyen kaptuk, bőkezűen adjuk tovább – emelte ki a szónok.
Majd hozzátette, napjainkban nemcsak gyermekszületésből, hanem házasságkötésből is egyre kevesebb van. Sok mai ember ugyanis nem érti, mi a szépség abban, amikor föltételek nélkül, nagylelkűen odaajándékozzuk a másiknak önmagunkat, egész életünket.
Ez kultúránk válsága, mely elsősorban egy belső válság, az „üresség neurózisa” (vö. C. G. Jung). Ha az ember azt gondolja, hogy a halál után nincs semmi, és úgy hal meg, miként az állatok, akkor úgy is fog élni, mint az állatok, lelkesedés, önfeledt önátadás, nagylelkűség és derű nélkül. Ez mai világunk legnagyobb betegsége – hangsúlyozta a püspök.
Majd kitért a gyógymódokra, melyek nélkülözhetetlen összetevője a csend, melyben a felszínesen élő, rohanó ember megáll, leereszkedik a mélybe, hogy talán rátaláljon a forrásra, a teljességre, beengedje szívébe a fentről jövő örömöt.
Életünk egyik nagy és tiszta forrásának a gyermekkort nevezte meg a püspök, melyben rengeteg szeretetet, kincset, áldást, élményeket kap szüleitől, nagyszüleitől a gyermek, melyekből egy egész életen át táplálkozhat. Vannak benne sebek és nehézségek is, de nem az a dolgunk, hogy ítélkezzünk és panaszkodjunk egy életen át, hanem kiválasszuk, ami kincs számunkra és arra építsünk.
Hasonlóan tiszta és éltető forrásunk a természet vagy az Egyház szentségei, valamint a Biblia, mely, mint a püspök mondta, nem betű, hanem lélek és élet, élő forrás, nem olyan, mint a többi könyv, a sorai között tűz és Isten jelenléte fedezhető fel.
Forrás még a közösség, a szeretetkapcsolatok, a jótettek, a család öröme, a családi asztal, melynél az asztalfőn titokzatos módon Isten ül, aki titokzatos forrása és ajándékozója a végtelen szeretetnek, mely néha töredékes módon, megbocsátásában vagy újrakezdésében van jelen a család ünnepein.
Sokan vannak, akik, ha töltekezni akarnak, wellness-be mennek, nem például beteget látogatni. A keresztény ember erőforrása azonban nem ez. A mi erőforrásunk a szeretet – hangsúlyozta Székely János.
A világ az Atya, a Fiú és a Szentlélek örök szeretetének kiáradásából van. A Szentháromságban az Atya, miként a Nap, minden fényt szüntelenül átad, semmit sem tart meg magának, mert a szeretet örök eksztázisában él. A Fiú olyan, mint a tükör: minden fényt befogad és azonnal visszasugároz. A Szentlélek pedig olyan, mint a fény, mely árad az Atya és a Fiú között. Ebből a titokból van a világ, az atommagok és elektronok tánca, a férfi és a nő szerelme, a nyíló virágok és a nevető gyermekarc. A világ szeretetből van.
Mi, emberek arra születünk, hogy megtanuljunk szeretni, a szeretet dallama az életünk folyamán kicsiszolódjon, és a halál kapuján át majd az örök szeretet hatalmas dallamözönében érkezzünk haza, az örök létbe. Ez az emberi lét nagy távlata, melyre, ha rátalál az ember, a sejtjei ujjongani kezdenek a szeretet dallamára és elárad bennünk az élet. Nem erőt vesz ki az emberből, hanem elevenséget ad neki – hangzott a püspöki tanítás a szentháromságos szeretet kiáradásáról.
Zárásként azzal a gondolattal búcsúzott a megjelentektől Székely János, hogy ha bőkezűen, nagylelkűen élünk, akkor a szívünk kristálytiszta és élő lesz, ha azonban önző módon, csak önmagunknak és szűk látókörűen élünk, az életünk a Holt-tengerhez lesz hasonló, mely ugyan befogadja a Jordán folyó tápláló vizét, de nem adja tovább, mocsarassá lesz, élettelen és megbetegszik. Az életünk attól lesz eleven és teljes, ha bekapcsolódunk a szeretet nagy folyamába – tette hozzá a szónok.
A karácsony ünnepe arra hív mindnyájunkat, hogy nyissuk kis a szívünket az ég felé, a teljesség és az egészség forrása felé. Engedjük be a fentről jövő ajándékot, a szelíd fényt, amit csak Isten adhat. Csendesüljünk le az adventben, mely arra hív, hogy hallgassuk a csendben, ahogy a csend megcsendül, ahogy a Teremtő szól hozzánk.
Ugyanakkor az advent arra is hív, hogy szánjunk időt a szeretteinkre, mondjuk ki a szeretet szavait, éljük át, ahogy összeér a lelkünk, éljük át a szeretet egységét, ami nem csak emberi ajándék, hanem az odafentről jövő, legnagyobb ajándék – zárta Isten gyógyító szeretetéről szóló adventi előadását Székely János püspök a PTE Egészség Akadémiáján.
Szöveg és fotó: Pécsi Egyházmegye
Pécsi Egyházmegye
Az oldalon közzétett fotók és a szöveg részben vagy egészben történő felhasználása kizárólag forrásmegjelöléssel vagy a Pécsi Egyházmegye írásos hozzájárulásával engedélyezett.
