Szakmai fejlődés, valamint lelki töltekezési lehetőség várta a régió kántorait január 24-én a pécsi Magtár Látogatóközpontban. A főpásztori kezdeményezésre életre hívott, egész napos program lehetőséget biztosított az egyházzenészek és a liturgia iránt elkötelezett hívek szakmai találkozására.
A szakmai nap célja az egyházi ének és zene liturgikus szerepének elmélyítése, valamint a tapasztalatcsere és a közös gondolkodás elősegítése volt – mindezt teológiai, zenei és gyakorlati szempontok összehangolásával.
Az ének mint imádság
A programot Felföldi László pécsi megyéspüspök bevezető gondolatai nyitották meg. A főpásztor előadásában hangsúlyozta: a liturgikus ének nem pusztán kísérőelem, hanem az imádság egyik legmélyebb formája, amely egyszerre szólítja meg az értelmet, az érzelmeket és a közösséget. A püspök kiemelte a kántorok felelősségét és szolgálatuknak jelentőségét az egyházközösségek életében.
Az ének helye a liturgiában – elmélet és gyakorlat párbeszéde
A délelőtt központi előadásában Máger Róbert, a Pécsi Egyházmegye püspöki irodaigazgatója és Kovács Szilárd Ferenc, a Pécsi Bazilika zeneigazgatója közösen elemezték az ének liturgiában betöltött szerepét. Előadásuk teológiai és zenei megközelítésből világította meg, hogyan válhat az ének a liturgia szerves részévé, és miként segítheti a hívek aktív részvételét és befogadó jelenlétét (amely nem egyenlő a passzivitással) a szent cselekmények során.
Külön hangsúlyt kapott az a kérdés, hogyan lehet a liturgikus hagyományt – különösen a gregorián és a népének világát – a ma embere, a közösségek számára élő módon közvetíteni, figyelembe véve a helyi adottságokat és a reális lehetőségeket.
A magyar gregorián mint „éneklő hagyomány”
A délutáni szekcióban Fodor Gabriella egyházzenész, a Havihegyi templom orgonista-karnagya tartott előadást a magyar gregorián típusdallamokról mint a népének sajátos formájáról. Rámutatott, hogy ezek az énekek hidat képeznek a bibliai szövegek, a magasművészet és a hívek mindennapi liturgikus gyakorlata között.
A magyar gregorián hagyomány – mint hangsúlyozta – nem múzeumi emlék, hanem élő örökség, amely megfelelő értelmezéssel és tanítással ma is természetes módon illeszkedhet a liturgiába.
Kerekasztal és közös gondolkodás
A napot kerekasztal-beszélgetés zárta, amely során a résztvevők kérdéseket fogalmazhattak meg, tapasztalatokat oszthattak meg, és együtt keresték a válaszokat a kántori szolgálat mindennapi kihívásaira. A párbeszéd megerősítette: az egyházzene jövője a hagyomány és a jelen valóságának folyamatos, nyitott és szakmailag megalapozott találkozásában rejlik.
Közösség és megújulás
A Pécsi Egyházmegye kántornapja nem csupán szakmai továbbképzés volt, hanem megerősítő közösségi esemény is, amely hozzájárult a kántorok hivatásának újragondolásához és lelki megújulásához. A nap tanúsága szerint az egyházi ének ma is képes betölteni eredeti küldetését: Isten dicséretét és a közösség egységének szolgálatát.
A találkozó aktualitását adja, hogy 2026 nyarán a Pécsi Egyházmegye kántorképző tanfolyama újra jelentkezést hirdet első évfolyamába. Az utánpótlásképzés kiemelt terület, a négyéves képzés során nemcsak kántori oklevél megszerzésére nyílik lehetőség, hanem ún. énekvezetői engedélyhez is hozzájuthatnak azok a résztvevők, akik nem az orgona oldaláról, hanem az éneklés felől szeretnének kapcsolódni az egyházzene lelki missziójához.
Szöveg és fotó: Kocsács Szilárd Ferenc
Pécsi Egyházmegye
Az oldalon közzétett fotók és a szöveg részben vagy egészben történő felhasználása kizárólag forrásmegjelöléssel vagy a Pécsi Egyházmegye írásos hozzájárulásával engedélyezett.
