Zala György szobrászművész neve összefonódik a Pécsi Püspökség történetével.
A székesegyház 19. század végi újjáépítése során ő restaurálta illetve alkotta újjá az északi és a déli altemplomi lejárat domborműveit, több alkotása is helyet kapott a székesegyházban, és egyik leghíresebb munkája, a Mária és Magdolna a Püspöki Palota épületében található.
A neobarokk emlékműszobrászat kiemelkedő alakjaként emlegetett Zala Györgyről beszélni időszerű, amint azt Szatmári Gizella művészettörténész nemrég megjelent Fény és árnyék – Zala György pályája és művészete című monográfiája (Zalaegerszeg, Vitrin, 2014) szépen példázza. A könyv az európai jelentőségű szobrászművész életútját és pályájának alakulását követi nyomon a kezdetektől a művész haláláig és tovább: az utókor visszaemlékezései és a kultusz létrejötte is részét képezi a számos forrást egybegyűjtő és illusztrációkkal ellátott kötetnek.
