Máriagyűd a Mária-tisztelet egyik legrégebbi magyarországi kegyhelye. A 10. század végén a környéken a szász Querfurti Brúnó missziós érsek kezdte meg a pogány lakosság térítését. A 14. században a környék plébániatemplomai sorra elnyerték a búcsúkiváltságokat. A mohácsi vészt követően Gyűd lakossága reformátussá lett, de a templomot a török nem rombolta le, így az épületet előbb szerb ortodoxok, majd magyar reformátusok is használták istentisztelet céljára.
A 17. század végén kezdődtek a templomnál a Mária-jelenések. A siklósi ferencesek közbenjárására a templom ismét a katolikusoké lett, és a 18. század első harmadában – főképp az 1737-38-as pestisjárvány idején – már nagy jelentőségű kegyhellyé vált. Ekkoriban létesült Gyűdön ferences rendház, és magát a templomot is kibővítették. Miután a csodás gyógyulások továbbra is folytatódtak, VII. Pius pápa 1805-ben búcsúkiváltságokkal látta el Máriagyűdöt. 1846-ban Szcitovszky János pécsi megyéspüspök hivatalosan is kegyhellyé nyilvánította. 2008-ban XVI. Benedek pápa basilica minor címet adományozott a kegytemplomnak.
A templom különleges ékessége az 1713-ban készíttetett új kegyszobor, amely azután készült, hogy a régi szobrot a Rákóczi-féle szabadságharc idején Eszékre menekítették. Figyelemre méltó az 1900-ban épített orgona, amely a híres pécsi Angster-orgonagyár tanoncának, Biebert Józsefnek a munkája.
