A világegyház augusztus 24-én ünnepli Bertalant, az Úr tizenkét apostola közül az egyik titokzatos tanítványt, akinek származásáról és életéről alig maradtak fenn biztos források.
Az apokrif hagyományok szerint Bertalan Itáliában, Mezopotámiában és Örményországban térített, ott szenvedett mártírhalált is, miután megnyúzták és lefejezték. Rómában a 10. században terjedt el tisztelete, ő lett a gyógyítók égi pártfogója, szenvedéstörténetének köszönhetően pedig a bőrökkel foglalkozó tímárok is védőszentjüknek tartották. Ünnepnapja az 1568. évi római naptár bevezetésével került augusztus 24-re.
Pécs ezer szállal kötődik Szent Bertalanhoz. A város főterén álló plébániatemplomot az ő tiszteletére szentelték fel a 13. század közepén, és ekkortól kezdve minden évben körmenettel emlékeztek meg a védőszent ünnepén. A kultusz a burgundiai származású Bertalan püspöknek köszönhetően jelent meg az egyházmegyében. Az 1219–1251 között szolgáló főpap II. András királyunk francia feleségének, Jolántának a kíséretében érkezett hazánkba. A szentföldi hadjáratról hazatérő uralkodótól megkapta Bertalan kézereklyéjét, amelyet ünnepélyes körülmények között elhelyezett az ekkor felépülő városi templomban.
A Képes Krónika leírását valószínűsíti, hogy az apostol tisztelete Burgundiában igen népszerű volt a 13. században, így a befolyásos püspök egy általa jól ismert tradíciót honosított meg új hazájában. A templomhoz a 14. században már hozzátartozott a Szent Bertalan ispotály, 1489-ben pedig megalapították a róla elnevezett vallási társulást, közkeletű nevén fraternitást.
Az 1543. évi oszmán hódítást követően a templom leégett, a helyén pedig köveiből felépült Kászim pasa dzsámija. Az épület 1687-től kezdve a mai napig ismét katolikus plébániatemplomként szolgálja híveit, ám immár Gyertyaszentelő Boldogasszony a védőszentje. Szent Bertalan emléke azonban a török időkben sem tűnt el nyomtalanul, erre bizonyíték az a néhány fennmaradt monda, amelyek ma is ismertek. Az egyik szerint a város falaitól északra fekvő dombokon remeték éltek, akik a hódítók elől a Mecsek rengetegeibe vonultak vissza. Bertalan barát azonban a helyén maradt, és a törökök válogatott kínzása ellenére sem árulta el kincseik hollétét. A jámbor remetét végül elevenen megnyúzták, bőrét karjára vetették, és ezt követően elengedték. A mondában az apostol története elevenedett meg Pécsett, a legenda konkrét helyszíne pedig a pécsi szőlők egyike, az úgynevezett Gyükés volt, ahol 1794-ben kápolnát emeltek Bertalan tiszteletére. Alapítói között ott voltak azok a bosnyák és horvát bőrművesek, akik jól ismerték céhpatrónusuk történetét, így szőlőiket a jó termés reményében egy „már bizonyított” szent védelmébe ajánlották. A kápolnát 1828-ban felújították, és több mint egy évszázadon keresztül zarándokok népes tömege kereste fel augusztus 24-én, hogy a horvát és magyar misék alkalmával méltóképp ünnepeljék Bertalan apostolt.
A város főterén, a templom északi oldalán 2004-ben állították fel a Szent Bertalan tiszteletére felszentelt modern harangtornyot. A három harangot különleges hidraulika képes tizenhárom méter magasra emelni naponta háromszor, a bronzból készült szobor pedig a névadó apostolt ábrázolja. A szobor kígyója Bertalan gyógyító tevékenységére, a kereszt az apostoli igehirdetésre, lecsupaszított teste pedig mártírhalálára utal, így méltó módon emlékezteti a híveket a szent nyolcszáz éves pécsi jelenlétére.
Varga Szabolcs
