Szeptember 8-9. között a Dombóvári Esperesi kerület hívei ismerhették meg a 2020-as Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus Missziós keresztjét, amely a dombóvári Jézus Szíve-templomban állomásozott.
Szeptember 8-án, vasárnap este ünnepi szentmisét mutatott be a kereszt jelenlétében Csibi Imre kerületi esperes, mágocsi plébános paptestvéreinek koncelebrálásával.
Homíliájában az ünnepelt jelképek jelentőségéről beszélt az üdvösség és a Krisztussal való egység tükrében. Elmondta, hogy „a kereszt üdvösségünk jele, hitünk megvallásának csodálatos alkalma, lehetősége. Nagypénteken elhangzik hitvallásunk: Imádunk téged Krisztus és áldunk téged, mert szent kereszted által megváltottad a világot. Jézus Krisztus keresztje az üdvösség jele, az üdvösség jelvénye számunkra. Amikor fölemeljük a kereszt jelét, ezzel együtt hitet teszünk arról, hogy itt vagyunk, jelen vagyunk, még inkább hogy velünk van Jézus Krisztus, az Ő áldozatában, az Ő szeretetének erejében. A kereszt számunkra nemcsak egy jelkép.”
A kereszt annak a jele, hogy Isten szeretett bennünket és szeret bennünket, áldozatot hozott értünk, és továbbra is jelen van, velünk van örökkévaló áldozatában –magyarázta az atya, aki a kereszten található magyar szentjeink és boldogjaink ereklyéinek jelentőségére is kitért. „Ezek a jelek megint csak tanúságtevő jelek és eszközök. Megint csak szimbólumok, amik hitünk megvallásához kapcsolnak. Akkor, amikor ezen szent ereklyékre tekintünk, fölidézzük magunkban ezeknek a szent embereknek az alakjait, akik a maguk életében, a maguk saját személyes hitvallásában, hitük megélésében, az egyházközösségében előttünk járnak jó példával, tanítanak bennünket, bátorítanak minket, utat mutatnak számunkra. Lehetséges Krisztus követése, lehetséges a hitvalló, tanúságtevő élet. Ennek erejét látjuk éppen az ő életükön keresztül, amely képes alakítani, formálni azt a közösséget, amelyben az ő életük megjelent. Ezen szentek és boldogok életük nélkül magyar történelmünk sok-sok vonatkozásban üresnek bizonyulna.”
A leghatalmasabb jel, amely számunkra adatik maga az oltáriszentség. „Ha valóban hitünket akarjuk megvallani, ha valóban annak a lelkét, középpontját keressük, akkor nem tudjuk kikerülni az oltáriszentségbe vetett hitünk megvallását, megünneplését.” –jelentette ki.
A többi szentség az oltáriszentség megünneplésére mutat, a legszentebb jelhez vezet bennünket. „Ahhoz a jelhez, amely egyértelműen, tisztán és világosan hirdeti a maga valóságában, hogy mi az a közösség vagyunk, akik Jézus Krisztus testében és vérében, Jézus Krisztus teste és vére árán, Jézus Krisztus testének és vérének közösségében létezünk, élünk.”
Az oltáriszentség megünneplése tesz minket az egyház tagjaivá. „Akiben, és amiben megújul a világ élete, megújul a te életed is, ha elfogadod, ha befogadod. Ha Benne és Általa életre akarsz találni. A kereszt, a szent ereklyék és az oltáriszentség –ez a három jel emlékeztet bennünket, hogy készülünk egy nagy találkozásra, egy nagy ünnepre, ami nem demonstráció, hanem egy tanúságtétel, hogy a kereszt számunkra az üdvösség jele, hogy szentjeink és boldogjaink példaképeink abban, ahogyan a Krisztushoz való tartozásunkat megélhetjük, s amelyre meghívottak vagyunk, hogy megéljük. Az oltáriszentség a legszebb és legcsodálatosabb ajándék arra, hogy ezt meg is tudjuk valósítani. Hogy belőle erőt merítve új életre támadjunk és belőle erőt merítve eljuthassunk a Krisztussal való közösségünk teljességére, a szentáldozásban az Ő szent testének vételére, a szent testének vételében az Ő szent testévé való válásunkhoz, hogy az egyháznak Krisztus titokzatos testének minél inkább tagjai lehessünk, és e közösségen keresztül egyre teljesebbé váljon az a közösség, amelynek eljövetelét reméljük, hirdetjük és valljuk Isten örök országában.” –fejtette ki Csibi atya.
A közösség másnap egész napos szentségimádást tartott a templomban, a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus misszió keresztjének jelenlétében.
Fotók: Harasztovics Arnold
További fotók a Facebook oldalon.
