Nagyböjt negyedik vasárnapján Dr. Kajtár Edvárd plébános mutatott be szentmisét a Székesegyházban, melyet a hívek otthonaikból követhettek.
A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia döntésének értelmében a koronavírus-járványra való tekintettel a nyilvános liturgiák március 22-től szünetelnek. Ezért a Pécsi Egyházmegye szentmise közvetítéseket biztosít, hogy a jelenleg kialakult helyzetben továbbra is megélhessük egyházunk egységét, mely az eucharisztia ünneplésében különös módon is megnyilvánul.
Az élőben közvetített szertartás elején Kajtár Edvárd atya arra emlékeztetett, hogy ezen a vasárnapon Jézus visszaadta látását a vak embernek, ezért kérjük Őt, hogy számunka is tegye láthatóvá a bennünk lévő Krisztus arcát, kérjük, hogy világítson a lelkiismeretünkben, így vegyük észre, mik azok, amik bár a lelkünkben vannak, nem méltók hozzánk. Majd a plébános atya homíliájában kiemelte, az evangéliumban hallott gyógyításelbeszélés (Jn 9,1-41) tanúsága, hogy Jézus úgy gyógyította meg a vak embert, hogy ő nem kérte rá. „A mai elbeszélésben közös a többi csodatétellel. Ennek egyik oka, hogy a gyógyítást követően vallási konfliktusról olvasunk, a másik, hogy a cselekedet után Jézus ismét megtérést kér, vagyis ez a jelenet is a vak ember Istenkapcsolatáról szól. De amennyiben egymás mellé tesszük a megfigyeléseket, láthatjuk, hogy az evangéliumi részlet ennél is többről szól. [...] Ha össze akarjuk foglalni a tanítást, akkor azt mondhatjuk, hogy a megtapasztalt emberi hiánytól jussunk el az isten valóságig. Mert Ő gyógyító módon belenyúl az emberéletbe és az újjá lesz.”
„Nézzük, hogyan épül fel ez az igazság, ami nem más, mint a negatív emberi létből eljutni a meggyógyult létbe. Ezt szemléljük magunkban” – mondta az atya, ez után arra hívott, hogy figyeljünk Isten szavára. „A mai szentírási részletben fontos, hogy az embert Isten munkatársakén mutatja meg, ezért tegyük meg azt, amit Isten kér! Figyeljünk a szavára, engedjük, hogy bárhova elküldhessen, bármit megtehessen. Emellett azt is meg kell tennünk, hogy megcselekedjük azt, amit kér. Isten akaratáért meg kell harcolni, de ezt csak akkor látjuk, ha jó a lelkiismeretünk, és ez méltóság, nem rabszolgaság. Mert sokszor halljuk, milyen negatív dolgokat mondanak a katolikusokról, ilyenkor a sötétség kritizálja a világosságot. De Isten olyan látást ad az embernek, amit elvesztettünk Ádám és Éva bűnbeesésekor, és aminek köszönhetően tudjuk, hogy itt van közöttünk, hiszen csak a Vele való kapcsoltunk által válunk egészségessé.”
Végül Edvárd atya a jelenlegi helyzetre reflektálva a következőt mondta: „A járványban átélünk egy hiányt, de erről nem tehetünk, ezért most imádkozzunk a betegekért, az egészségügyben dolgozó emberekért és azért, hogy ez a hiány nyissa fel szemünket Istennel szemben, és lássuk, hogy szeret minket. Adjuk át az életünket!”
Hitünk megerősítése érdekében a lelkiáldozás által kérjük Istent, hogy erősítsen meg minket.
„Szeretnélek magamhoz venni Uram, ugyanazzal a tisztasággal, alázattal és áhítattal, amellyel téged a Szentséges Szűz befogadott, és azzal a lelkülettel és odaadással, ahogy a szentek tették.”
A Pécsi Egyházmegye március 22-től minden hétköznap (hétfőtől-szombatig) 7.00 órától és vasárnap 10.00 órától jelentkezik a Székesegyházból. Az élő közvetítések a Pécsi Egyházmegye YouTube-csatornáján, Facebook oldalán és honlapján követhetőek élőben vagy visszanézhetőek. Kövessenek minket!
91Egyszer útközben (Jézus) látott egy vakon született embert. 2Tanítványai megkérdezték tőle: „Mester, ki vétkezett, ez vagy a szülei, hogy vakon született?” 3„Sem ez nem vétkezett – felelte Jézus –, sem a szülei, hanem az Isten tetteinek kell rajta nyilvánvalóvá válniuk. 4Addig kell végbevinnem annak tetteit, aki küldött, amíg nappal van. Eljön az éjszaka, s akkor senki sem munkálkodhat. 5Amíg e világban vagyok, világossága vagyok a világnak.” 6Míg ezeket mondta, a földre köpött, nyálával sarat csinált, s a sarat a vak szemére kente, 7majd meghagyta neki: „Menj, mosakodj meg a Siloe tavában.” Ez annyit jelent, mint: „küldött”. Az elment, megmosdott, s amikor visszatért, már látott. 8A szomszédok és akik azelőtt koldulni látták, megkérdezték: „Nem ez az, aki itt ült és koldult?” 9Némelyek azt állították: „Igen, ez az”, mások ellenben tagadták: „Nem az, csak hasonlít hozzá.” De ő kijelentette: „Én vagyok az.” 10Erre megkérdezték tőle: „Hogyan nyílt meg a szemed?” 11Elmondta nekik: „Az az ember, akit Jézusnak hívnak, sarat csinált, a szememre kente s meghagyta: Menj, mosakodj meg a Siloe tavában. Elmentem, megmosdottam és látok.” 12Erre megkérdezték tőle: „Hol van?” „Nem tudom” – felelte. 13Az imént még vak embert elvitték a farizeusokhoz, 14mert az a nap, amikor Jézus sarat csinált és megnyitotta a szemét, szombati nap volt. 15A farizeusok is megkérdezték tőle, hogyan nyílt meg a szeme. Elmondta nekik: „Sarat tett a szememre, megmosdottam és látok.” 16A farizeusok közül némelyek így vélekedtek: „Ez az ember nem Istentől való, hisz nem tartja meg a szombatot.” Mások ellene vetették: „Hogyan tehet bűnös ember ilyen csodát?” Így szakadás támadt közöttük. 17Azért hát tovább faggatták a vakot: „Mit tartasz arról, aki visszaadta a szemed világát?” „Azt, hogy próféta” – felelte. 18De a zsidók sehogy se akarták elhinni, hogy vak volt, és hogy visszanyerte a szeme világát, azért odahívták az imént még vak embernek a szüleit 19és őket faggatták: „A ti fiatok? Azt mondjátok róla, hogy vakon született! Hogy lehet akkor, hogy most lát?” 20Szülei ezt válaszolták: „Azt tudjuk, hogy a mi fiunk, és hogy vakon született. 21De hogy most miképpen lát, azt nem tudjuk. S azt sem tudjuk, ki adta vissza a szeme világát. Kérdezzétek meg tőle magától, hisz megvan hozzá a kora, mondja el maga.” 22A szülők azért beszéltek így, mert féltek a zsidóktól. A zsidók ugyanis elhatározták, hogy azt, aki Messiásnak vallja, kizárják a zsinagógából. 23Ezért mondták a szülei: „Megvan hozzá a kora, kérdezzétek meg tőle magától.” 24Erre másodszor is hívatták a vakon született embert és figyelmeztették: „Dicsőítsd meg az Istent! Mi tudjuk, hogy ez az ember bűnös.” 25„Azt, hogy bűnös-e – felelte –, nem tudom. Csak azt tudom, hogy vak voltam, és most látok.” 26Erre újra faggatni kezdték: „Mit csinált veled? Hogy adta vissza a szemed világát?” 27„Már elmondtam nektek – felelte –, de nem hallgattátok meg. Miért akarjátok újra hallani? Talán ti is tanítványai akartok lenni?” 28Erre becsmérelték, s azt mondták neki: „Légy a tanítványa te! Mi Mózes tanítványai vagyunk. 29Azt tudjuk, hogy Mózessel beszélt az Isten, de hogy ez honnét való, azt nem tudjuk.” 30„Épp az a különös – felelte az ember –, hogy nem tudjátok, honnét való, mégis visszaadta a szemem világát. 31Tudjuk, hogy Isten nem hallgatja meg a bűnösöket, azt azonban, aki istenfélő és teljesíti akaratát, meghallgatja. 32Amióta fennáll a világ, sohasem lehetett hallani, hogy valaki visszaadta volna egy vakon születettnek a szeme világát. 33Ha nem Istentől való volna, nem tehetett volna semmit.” 34Erre rászóltak: „Te akarsz minket tanítani, aki mindenestül bűnben születtél?” Ezzel kidobták. 35Jézus meghallotta, hogy kidobták, s amikor találkozott vele, megkérdezte tőle: „Hiszel az Emberfiában?” 36„Ki az, Uram – kérdezte az ember –, hogy higgyek benne?” 37„De hisz látod – felelte –, ő beszél veled.” 38Erre felkiáltott: „Hiszek, Uram!” – s leborult előtte. 39Jézus pedig azt mondta: „Azért jöttem a világba, hogy ítéletet tartsak, hogy akik nem látnak, azok lássanak, és akik látnak, azok vakok legyenek.” 40Amikor a körülötte álló farizeusok közül ezt néhányan meghallották, megkérdezték: „Csak nem vagyunk mi is vakok?” 41„Ha vakok volnátok – felelte Jézus –, nem volna bűnötök. De azt állítjátok: Látunk. Ezért megmarad bűnötök.”
