Négy év elteltével újra papnövendékek szentelését ünnepelte a Pécsi Egyházmegye. Június 24-én Felföldi László megyéspüspök diakónussá szentelte Mihovics Szebasztián és Miklovits Attila papnövendékeket az egyházmegye szolgálatára.

A pécsi székesegyházban celebrált ünnepi szentmisén részt vett Mayer Mihály nyugalmazott püspök, az egyházmegye papjai, papnövendékei, a szentelendők szemináriumi elöljárói, hozzátartozóik, barátaik és a hívek közössége. 

Diakonusszenteles 007

A szentelés ünneplése tulajdonképpen már egy nappal korábban megkezdődött, amikor több évtizedes hagyomány szerint a szentelendőkért és a papi hivatásokért felajánlott zarándoklat keretében zarándokok gyalog indultak útnak Mecseknádasdról Püspökszentlászlóra, ahol szentmisén vettek részt. A zord időjárási körülmények ellenére a liturgia után többen folytatták a zarándoklatot Pécsre, ahova a reggeli órákban érkeztek meg, hogy csatlakozzanak a bazilikában ünneplőkhöz, ahol a szentmise kezdete előtt Szép Attila hivatalvezető püspöki helynök, a székesegyház plébánosa olvasta fel a szentelendők életútját.

Diakonusszenteles 015

A szentmisében Felföldi László püspök külön köszöntötte a két papnövendéket, akik meghallották Jézus hívását, megküzdötték és megharcolták ennek az útnak minden meredek szakaszát és bejárták minden mély völgyét. Mint mondta a főpásztor:

Diakonusszenteles 013

„A két fiatal azzal a szándékkal érkezett, hogy vállalják a küldetést és Krisztus szolgálatát, ezért adunk hálát, értük és velünk imádkozunk azzal az ősi, mély gondolattal, amely minden pap- és diakónusszenteléskor elhangzik: Isten tegye teljessé a jót, amit megkezdett bennetek”.

Diakonusszenteles 030

Az olvasmányok és az evangéliumi szakasz felolvasását követően dr. Kvanduk Frigyes, a Pécsi Egyházmegye általános helynöke szólította a szentelendőket és kérte szentelésüket Felföldi László megyéspüspöktől a felelősségteljes szerpapi szolgálatra, majd a főpásztor kérdésére válaszolva tanúsította, hogy a jelöltek méltónak találtattak a szentelésre.

Diakonusszenteles 033

A püspök ezt követően kiválasztotta a jelölteket a szerpapság rendjére, majd arra kérte őket, hogy osszák meg pillanatnyi gondolataikat, érzéseiket a megjelentekkel. A szentelendők kifejezték örömüket, tanúságot tettek hitükről és elköteleződésükről a szolgálati papság iránt, majd hálát adtak Istennek és köszönetet mondtak.

Diakonusszenteles 049

A főpásztor szentbeszédében az emberek szolgálatáról beszélt, a hallgatóság elé tárva egy képet arról a szimbólumokban gazdag szertartásról, melyben Jézus az utolsó vacsora előtt megmosta a tanítványainak lábát.

Jézus ezt a szolgálatot, a lábmosást, egyenként végezte el a 12 tanítványa lábai elé hajolva, kifejezve ezzel a személyes törődés nagyságát és jelentőségét, mutatva azt, hogy a diakónusoknak és a papoknak is le kell hajolni azokhoz, akiket szolgálnak, hogy meglássák a könnyeket a szemükben és örömeiket a szívükben. A diakónusnak és a papnak a szemébe kell néznie azoknak, akiket Jézus rájuk bízott: az elsőáldozótól kezdve a haldoklóig.

Minden papnak, hitvesnek és szülőnek ez a szolgálat és személyes törődés a küldetése és feladata, mert csak ott virágzik Krisztus közössége, az egyházközség és a család, csak ott van erő és biztonság, ahol tudunk és merünk szolgálni, ahol a papság rendje nem takarja be a diakónusi szolgálatot, ahol a családban az önmegvalósítás nem törli el a család szentségének szolgálatát. Majd a főpásztor Ferenc pápa szavait idézte:

Diakonusszenteles 036

„A valódi hatalom a szolgálat. Ahogy Jézus tette. Nem azért jött, hogy őt szolgálják, hanem, hogy szolgáljon. Szolgálata a kereszt szolgálata volt. Kiüresítette magát a halálig, a kereszthalálig, hogy szolgáljon és üdvözítsen bennünket. Nincs az Egyházban más út az előrehaladáshoz. A keresztények számára a fejlődés az alázatosságban van. Ha nem tanuljuk meg ezt a keresztény szabályt, akkor sosem fogjuk megérteni Jézus valódi üzenetét a hatalomról. Az előrehaladás kicsiséget és állandó szolgálatkészséget jelent. Az Egyházban az a legnagyobb, aki a legtöbbet szolgál, aki leginkább mások szolgálatában áll. Ez a szabály.”

Diakonusszenteles 038

Szolgálni küldetés. Ez most az egyházközségeinknek és az egyházmegyénknek a feladata, megtalálni minden egyházközségben azokat, akik a közösséget hittel és szeretettel hajlandók szolgálni. Ha nem találjuk meg őket, elveszítjük közösségeink lényegét és erejét - figyelmeztetett Felföldi László.

Diakonusszenteles 055

A főpásztor a szentelendők szüleihez és családtagjaihoz szólva megköszönte szolgálatukat, mellyel a gyermekük, testvérük, rokonuk mellett álltak a fogantatásuktól a szentelés pillanatáig, egyben kérte őket, hogy:

Álljanak mellettük továbbra is, mert csak ebben a jelenlétben formálódhatnak tovább. Mindnyájan családból jöttünk és csak a család tükrében láthatjuk papi valóságunkat és a családok szolgálata által tudjuk teljesíteni krisztusi küldetésünket.

A püspök az Esztergomi Érseki Papnevelő Intézetből érkezett szemináriumi elöljárókat is köszöntötte, egyben arra kérte őket, hogy továbbra is kövessék a növendékek személyes életútját, mert mint mondta, a szemináriumban eltöltött idő olyan forrás, ahova vissza lehet térni felfrissülni.

Diakonusszenteles 012

Szentbeszédében a főpásztor az egyházmegye papjaihoz is intézett intelmet. Kiemelte, a szentelendők életében a hivatáshoz az alapokat a család és a szeminárium lerakta, a felépítés azonban a papi közösség kezében van.

Ezek a fiatalok annyik és azok lesznek, amivé mi segítjük őket a szolgálatunk által, melyben szépen kinyílnak és boldog papi életük lesz Krisztus egyházának szolgálatában. De ha nem állunk mellettük, ha nem teremtjük meg számukra a közösség befogadó, hordozó és gyógyító szolgálatát, akkor nem tudnak kinyílni ezek a virágok és nem tudnak termést hozni. A szentelés pillanatától a felelősség a mi vállunkon van. Lehet, hogy csak néha kezet fogtok velük, lehet hogy gyóntatjátok őket, lehet hogy beszélgettek velük, de mindig jusson eszetekbe, hogy papi küldetésüket, diakónusi szolgálatukat mindnyájunknak segítenünk kell, mert mindnyájan felelősök vagyunk értük.

Diakonusszenteles 050

A szentelendőkhöz fordulva Felföldi László püspök azt kérte, hogy őrizzék magukban ennek a szolgálatnak, a krisztusi meghívásnak csodálatos ajándékát, örök szépségét és gazdagságát, melyet csak Krisztus mellett és Krisztussal tudnak gyümölcsözően megélni.

Minden nap nézzetek Jézus szemébe, minden nap merjétek és tudjátok kimondani, hogy köszönöm: köszönöm, hogy kerested a szívem tekintetét, köszönöm, hogy megszólítottál és köszönöm, hogy megértettem ezt a hívást és követhetem azt.

Zárásként a szónok a szolgálat megéléséről és megvalósításáról Teréz anyát idézte, aki így fogalmazott:A csend gyümölcse az ima, az ima gyümölcse a hit, a hit gyümölcse a szeretet, a szeretet gyümölcse a szolgálat, a szolgálat gyümölcse a béke”.

Diakonusszenteles 060

A szentbeszéd után Felföldi László megyéspüspök megkérdezte a jelölteket, hogy őszintén, odaadó lélekkel vállalják-e a szerpapsággal járó feladatukat, akik ezt követően egyenként a püspök elé térdeltek, tiszteletet és engedelmességet ígérve mindenkori főpásztoruknak. Ezt követően a klérus és a nép letérdelve elimádkozták a Mindenszentek litániáját, miközben a szentelendők az önátadás jeleként arccal a földre borultak.

Diakonusszenteles 065

Ezután kezdődött a diakónusjelöltek felszentelése, amelynek legfontosabb része a kézrátétel és a felszentelő ima, amikor a püspök az eléje térdelt szentelendőknek a fejére tette a kezét és csendesen imádkozott. A felszentelő imában arra kérte a Szentlelket, hogy adjon erőt a szentelendőknek a szolgálat hűséges elvégzésére. Mindezek után az újonnan felszenteltek beöltöztek a szerpapok sajátos öltözékébe: a szerpapi módra viselt stólába és dalmatikába, majd a püspök elé járulva átvették az evangéliumos könyvet annak jeleként, hogy a diakónusszentelésben megbízást kaptak Isten igéjének hirdetésére.

Diakonusszenteles 076

A szenteléstől kezdve a felszentelt, papságra készülő papnövendék a mennyek országáért vállalt papi nőtlenségben él, engedelmességgel tartozik megyéspüspökének és kötelező jelleggel végzi az Egyház imádságát, a zsolozsmát.

Diakonusszenteles 087

Ezután a püspök és a jelenlévő diakónusok békecsókot váltottak az újonnan felszenteltekkel. Ezt követően a szentmise a felajánlással folytatódott. Az újonnan szentelt szerpapok már a püspök mellett szolgáltak az oltárnál.

Diakonusszenteles 098

A pécsi székesegyházban megtartott szertartáson a bazilika Mozart Kórusa énekelt, a zenei szolgálatban Kovács Szilárd Ferenc, a bazilika orgonaművész zeneigazgatója működött közre.

A szentelés előtt készült interjúk Mihovics Szebasztiánnal ITT, a Miklovits Attilával készült ITT található.

Szöveg és fotó: Pécsi Egyházmegye

 

Pécsi Egyházmegye

Az oldalon közzétett fotók és a szöveg részben vagy egészben történő felhasználása kizárólag forrásmegjelöléssel vagy a Pécsi Egyházmegye írásos hozzájárulásával engedélyezett.

Szentmise közvetítések banner v2

 

Szentmise közvetítések banner v2

 

2024 július
M T W T F S S
1 2 3 4 5 6 7
8 9 10 11 12 13 14
15 16 17 18 19 20 21
22 23 24 25 26 27 28
29 30 31 1 2 3 4

Közelgő események

No events

partnerek Báta

partnerek Máriagyűd

partnerek Napi evangélium

partnerek kórházlelkészség