A hivatalos látogatásra Pécsre érkezett apostoli nuncius a Pécsi Egyházmegye 1000 évvel ezelőtt élt második püspöke, az egyházmegye társvédőszentje, Szent Mór liturgikus emléknapján, október 25-én celebrált ünnepi szentmisét a pécsi bazilikában.
A liturgián részt vett Felföldi László, a Pécsi Egyházmegye megyéspüspöke, Biró László nyugalmazott tábori püspök, Mons. Rodríguez García, a Szentszék Magyarországi Nagykövetségének elsőbeosztottja, Lápossy Péter, a nunciatúra titkára, pécsi egyházmegyés pap és Máger Róbert püspöki irodaigazgató, a székesegyház plébánosa, valamint az egyházmegye papsága és hívő közössége.
Az ünnepélyes bevonulást követően Felföldi László pécsi megyéspüspök köszöntötte Michael W. Banach magyarországi apostoli nunciust, akinek köszönetét fejezte ki a szentmisén történő szolgálatáért, majd a főpásztor a papságot és a hívek közösségét is üdvözölte. A megyéspüspök reményét fejezte ki, hogy Szent Mór püspök közös ünneplése megerősíti az egyházmegye közösségeit az evangélium hirdetésének szolgálatában.
Az ünnepi szentmisén Michael W. Banach apostoli nuncius szentbeszédében Szent Mór püspök életének és szolgálatának napjainkban is érvényes üzenetéről tanított. A szónok által mondott homília szövegét teljes terjedelmében az alábbiakban közöljük:
Kedves Püspök úr!
Kedves paptestvérek!
Kedves szerzetesek!
Az állami hatóságok tisztelt képviselői!
Kedves testvérek Krisztusban!
Nagy öröm és megtiszteltetés számomra, hogy ma este veletek lehetek ebben a Péter és Pál apostolok tiszteletére szentelt székesegyházban, hogy együtt ünnepeljük egyházmegyétek védőszentjének ünnepét. Köszöntöm püspökötöket Felföldi Lászlót, és köszönöm a kedves meghívást, hogy veletek tölthetem ezeket a különleges pillanatokat.
Mint tudják, én vagyok az apostoli nuncius, a Szentatya személyes képviselője Magyarországon. Ferenc pápa nevében köszöntelek benneteket, biztosítva benneteket közelségéről és imáiról. Ferenc pápa örömmel küldi apostoli áldását mindnyájatokra.
A pécsi egyházmegye ma ünnepli védőszentjének, Szent Mórnak ünnepét. Szent Zoerárd-András és Benedek remetékről írt életrajzában Szent Mór úgy nevezi meg magát, mint puer scholasticus, vagyis mint diák. Ez az első utalás Magyarországon a nyilvános oktatásra, és ő az első dokumentáltan beiratkozott diák. Szent Mór csak a múlt történelmi alakja? Vagy van ma üzenete nekünk, hozzá hasonló katolikusoknak? A mai ünnepre gondolva, az imént hallott szentírási szövegek fényében azt gondolom, hogy Szent Mórnak három üzenete van számunkra és a mai Egyház számára.
Úgy ismerni őket, ahogy Jézus ismerte őket (Mt 9,36). A hagyomány szerint Szent Mór magyar szülők gyermekeként született 1000 körül. 1030-ban már a Pannonhalami Monostor apátja volt, és ebben az időszakban került sor Szent István király és Szent Imre herceg történelmi látogatására, amely után István király 1036-ban kihívta a kolostor csendjéből és a pécsi egyházmegye élére helyezte. Miért akarta Szent István pécsi püspökké kinevezni? Talán az evangélium segíthet nekünk megérteni.
Szent Máté azt mondja, hogy Jézust megindították és együtt érzett a körülötte lévő szegényekkel és szükséget szenvedőkkel, „mert olyanok voltak, mint a pásztor nélküli juhok: elcsigázottak és kimerültek” (Mt 9,36).
Ez a kifejezés gyakran megtalálható az Ószövetségben. Azt hiszem, Máté azért is használta, mert zsidó olvasói könnyen felismerték. Mózes egyszer azért imádkozott, hogy Isten jelöljön ki utódot saját szolgálatának folytatására, valakit, aki Izrael népét vezeti, „Ne hasonlítson az Úr közössége pásztor nélküli nyájhoz” (Szám 27,17). Az egyik legmegindítóbb idézet, melyen ez a kép megjelenik Ezékiel prófétától származik, aki szörnyű feddő szavakat intézett Izrael szellemi vezetőihez, akik nem törődtek megfelelően az emberekkel. Miközben hallgatjuk, amit az Úr mond, nem tehetünk mást, mint érezzük mély szomorúságát és haragját népe helyzete miatt! Ezékiel azt mondta: „Az Úr szózatot intézett hozzám: Emberfia, jövendölj, Izrael pásztorairól, jövendölj és mondd meg nekik: Ti pásztorok, ezt mondja az Úr, az Isten: Jaj Izrael pásztorainak, akik magukat legeltették! A pásztoroknak nem a nyájat kell-e legeltetniük? A tejet felhasználtátok eledelül, a gyapjút ruházatul, a kövér állatokat levágtátok, de a nyájat nem legeltettétek. A gyengét nem gyámolítottátok, a beteget nem gyógyítottátok, a sérültet nem kötöztétek be. Nem mentetek utána az eltévelyedettnek, nem kerestétek meg az elveszettet. Durván és kegyetlenül hatalmaskodtatok fölöttük. Így aztán szétszéledtek juhaim, mert nem volt pásztoruk, és a mezei vadak zsákmányává lettek és szétszéledtek. A hegyekben és a magas dombokon kóborolt nyájam, szétszóródott nyájam az egész országban, és senki nem gondolt rá, senki nem kereste.” (Ez 34,1-6).
És ahogy Jézus az előtte álló emberekre nézett, tudta, hogy ez igaz rájuk! Olyanok voltak, mint a szegény juhok. „Fáradtak” vagy „fenyegetettek” voltak, és „szétszóródtak”. És senki sem gondoskodott róluk. Senki sem vezette őket. Senki sem gyógyította meg őket. Senki sem táplálta őket. Senki sem vezette őket biztonságos legelőkre. Elhanyagoltak, összetörtek, elveszettek voltak és kétségbeejtően szükséget szenvedtek.
Tehát ez Szent Mór első felhívása ma számunkra: azért választották pécsi püspöknek, hogy ne hagyja magára a város lakóit és híveit. Gondoljatok erre, amikor legközelebb nézitek az embereket a bevásárlóközpontban. Gondoljatok erre legközelebb, amikor látjátok az embereket sietni az autópályán. Gondoljatok rájuk úgy, ahogy Jézus látja őket, aki juhoknak tekinti őket, akiket sürgősen vezetni, szeretni és gondozni kell. Látjátok, milyen elveszettek lelkileg. Lehet, hogy nem így gondolnak magukra, de Jézus tudja, hogy ez igaz rájuk. Gyászoljátok őket, amikor látjátok őket céltalanul bolyongani, zavarodottan, félve és félrevezetve. Emlékeztetlek benneteket, hogy nem tudunk teljesen belépni Jézus együttérzésébe, ha nem tudjuk, mit tud a körülöttünk lévő emberek kétségbeejtő lelki állapotáról.
Úgy szolgálni őket, ahogy Jézus szolgálta őket (Mt 9,35). Az 1046-os lázadás során, amely Szent Gellért és több püspök halálát okozta, Szent Mór nem sérült meg. Egyike volt annak a három püspöknek, akik Székesfehérváron I. András királyt megkoronázták. Miért koronázta királlyá Szent Mór Andrást? Nem csak azért, hogy folytassa a hagyományt, melyről az első olvasmányban is hallottunk: - Rajta, kend föl, mert ő az! (1 Sám 16,12). Sámuel Isten sugalmazására Dávidot, Eliáb legfiatalabb fiát választotta királynak, hogy szolgálhassa Izrael népét. Szent Mórnak is volt egy különleges oka: azt akarta, hogy András király szolgálja népét. Ez Szent Mór második felhívása hozzánk ma: szolgáljuk testvéreinket, ahogy Jézus szolgálta őket.
Vessünk egy pillantást arra, amit Jézus tett. Máté azt mondja, hogy „tanított a zsinagógákban” (Mt 9,35). Milyen dolgokat tanított? Az a gyanúm, hogy sok mindent tanított abból, amiről a hegyi beszédben beszélt.
Aztán Máté elmondja, hogy prédikált nekik. Az evangélium azt mondja, hogy „hirdette országának evangéliumát” (Mt 9,35). Az „evangélium” szó jelentése „jó hír”. Így Jézus — az igaz Király — hirdette az országáról szóló jó hírt. Azt mondta az embereknek, hogy elérkezett az ő országa; és hogy mindenkinek felajánlotta, aki elfogadta; és hogy minden megtalálható volt őbenne, mint a megígért Királyban! Mindez kiemeli Jézus prédikációja témájának nagyságát. Eljött, hogy meghirdesse az országot mindazoknak, akiknek hallaniuk kellett e jó hírt; és sürgette őket, hogy válaszoljanak!
És végül Máté azt mondja, hogy Jézus meggyógyította őket. Kielégítette azok fizikai, lelki és érzelmi szükségleteit, akikhez elment. „Meggyógyított minden betegséget és minden bajt” (Mt 9,35). Más szóval, Galilea-szerte gondoskodott az emberek szükségleteiről ugyanúgy, ahogy a Kafarnaumban élő emberek szükségleteiről gondoskodott.
Itt látom, hogy Jézus az egész embert szolgálta. Szolgált az „elmének” azáltal, hogy tanította őket, az „akaratnak” azzal, hogy prédikált nekik, és a „testnek” azzal, hogy meggyógyította őket. Milyen csodálatos módon szolgálja a mi Üdvözítőnk mások szükségleteit!
Most azt mondhatjuk magunknak: Nos, ez nagyszerű. De természetesen nem mehetek, és tehetem egyszerűen ugyanazokat a dolgokat, amiket Jézus tett. Természetesen ezt nem tudjuk megtenni, csak a saját erőnkből nem. De ki mondta, hogy csak a saját erőnkre támaszkodva kell elindulnunk?
Jézus azt mondta tanítványainak: „Bizony, bizony, mondom nektek: Aki hisz bennem, ugyanazokat a tetteket viszi végbe, amelyeket én végbevittem, sőt még nagyobbakat is végbevisz, mert az Atyához megyek, s amit a nevemben kértek, azt megteszem nektek, hogy az Atya megdicsőüljön a Fiúban, bármit kértek a nevemben, megteszem nektek.” (Jn 14, 12-14).
Nagyobb tetteket hajtottunk volna végre Jézus Atyához való visszatérésének eredményeként, mert elküldte a Szentlelket, aki népében él, és erőt ad nekik, hogy éljék az életet és azokat a cselekedeteket, amelyeket Jézus akar tőlük?
Szent Mór második felhívása hozzánk ma: Kik vagyunk mi, hogy megmondjuk, mit tehet és mit nem tehet a Szentlélek rajtunk keresztül? Szolgáljuk egymást. És mutathatunk-e nagyobb könyörületet az emberek iránt, mint hogy odamegyünk hozzájuk, és Jézus kezei és lábai vagyunk, akik az Ő nevében szolgálunk nekik az Ő Szent Lelkének ereje alatt? Tehát ne keressünk kifogásokat! Kinyújtjuk kezünket olyan emberek felé, Krisztus könyörülete által indíttatva, amikor erre hív minket. Az Ő könyörületességével a bennünk lakozó Szentlélek hatalma által elégítjük ki szükségleteiket. Ha ezt hűségesen tesszük, akkor maga Jézus lesz az, aki rajtunk keresztül végzi el a munkát, és nem mi magunk.
Úgy látni őket, ahogy Jézus látta őket (Mt 9,36). Bár az ősi magyar egyház emlékei szinte mind eltűntek az országot ért számos csapás miatt, de Szent Mór életszentsége mégis világosan kitűnik a történelemből és a hagyományokból. És mindazoknak az íróknak az egybehangzó tanúságtétele, akik Mórra boldogként és szentként emlékeznek, azt mutatja, hogy tisztelete töretlen a mai napig. Mi volt a titka? Harmadik hívása hozzánk ma: Látta népét, és továbbra is úgy lát minket, ahogy Jézus látta népét, és ma is lát minket.
Gondoljatok csak arra a sokaságra, amely Jézus köré gyűlt, amikor elment hozzájuk, tanította őket, prédikált nekik, és meggyógyította őket betegségeikből és gyengeségeikből. Biztosan rengeteg sérült volt előtte! Máté pedig azt mondja, hogy „látta a sokaságot” (Mt 9,36).
Nem kis dolog, kedves testvéreim Krisztusban, hogy Jézus „látta” őket. Ez arra emlékeztet minket, hogy Jézus nem sietett. Nem aggódott annyira, hogy ne látta volna meg az előtte álló szükségleteket. Azt hallottuk, hogy időt szakított arra, hogy megnézze azokat az embereket és szükségleteket, amelyek eljutottak hozzá. Valójában ennek a szakasznak a szavai azt mutatják, hogy ez a figyelmes „látás” volt az, ami arra késztette, hogy „érezze” azokat a dolgokat, amelyeket érzett!
Engedjétek meg, hogy őszinte legyek. Néha nem szeretünk időt szakítani arra, hogy mások szükségleteivel foglalkozzunk – és azért nem, mert tudjuk, hogy ha időt szánunk arra, hogy megnézzük, mélyebben fogjuk érezni, amit látunk, mint gondolnánk. Az is lehet, hogy úgy érezzük, hogy jobban meg kell tennünk valamit, mint szeretnénk. Inkább nem megyünk oda; Ehelyett becsukjuk a szívünket, és nem engedjük meg magunknak, hogy megnézzük. Mégsem osztozhatunk Jézus együttérzésében annyira, amennyire Ő erre vágyik, ha nem szánunk időt arra, hogy lássuk, amit lát. Halljuk újra Szent Pál apostol szavait: „Szeressetek tettetés nélkül. Irtózzatok a rossztól, ragaszkodjatok a jóhoz. A testvéri szeretetben legyetek gyöngédek egymáshoz, a tiszteletadásban előzzétek meg egymást. A buzgóságban ne lankadjatok! Legyetek tüzes lelkületűek: az Úrnak szolgáltok. A reményben legyetek derűsek, a nyomorúságban béketűrők, az imádságban állhatatosak. Segítsetek a szenteken, ha szükségben vannak, gyakoroljátok a vendégszeretetet.” (Róm 12,9-13).
Ez Szent Mór harmadik felhívása hozzánk: adjon nekünk Isten bátorságot, hogy kinyissuk a szemünket, és „meglássuk”, amit Jézus lát a körülöttünk lévő elveszett és szükséget szenvedő emberek életében!
Láthatjátok tehát: Szent Mór mai ünnepe nem csupán a múlt egyik történelmi alakjára való emlékezés. Ma is él, szolgálatában vezeti a pécsi egyházmegyét. Magyarországnak ma Szent Mór közbenjárására és példájára van szüksége! Egyházmegyéteknek ma szüksége van Szent Mór közbenjárására és segítségére! Ma mindannyiunknak szüksége van Szent Mór segítségére és közbenjárására!
Szent Mór: segíts, hogy teljesen magunkévá tegyük azt az együttérzést, mely Jézusban van; segíts, hogy megismerjük, amit Ő tud a körülöttünk élő emberek kétségbeejtő lelki állapotáról.
Szent Mór: segíts, hogy megmutassuk közvetlen és aktív részvételünket e világ szenvedő és szükséget szenvedő emberei iránt.
Szent Mór: segíts, hogy meglássuk, mit szeretne az Úr látni bennünk; adj bátorságot, hogy kinyissuk a szemünket, és "meglássuk", amit Jézus lát a körülöttünk lévő elveszett és szükséget szenvedő emberek életében!
Szent Mór, könyörögj értünk!
És úgy legyen! Ámen!
A szentmise zárását követően kitüntetés átadásával folytatódott a liturgia. Őszentsége Ferenc pápa a Nagy Szent Gergely Rend tiszti fokozata kitüntetést adományozta Dr. Jobbágy Valérnak, a Pécsi Székesegyház Palestrina Kórusa első civil karnagyának.
A kitüntetést Michael Wallace Banach apostoli nuncius adta át Jobbágy Valérnak. A díjátadás további részleteiről ITT TALÁLHATÓ beszámoló.
Végezetül Felföldi László megyéspüspök köszönetet mondott Michael W. Banach apostoli nunciusnak a Pécsi Egyházmegyében tett látogatásáért és szolgálatáért, mellyel - mint fogalmazott - erősítette, gazdagította és lekesítette a papságot, hogy bátor szívvel merjék szolgálni azokat, akiket az Isten rajuk bízott, majd a főpásztor a Jóisten áldását kérte a magyarországi nuncius életére és szolgálatára.
A kivonulás után Michael W. Banach a bazilika kapujában személyesen fogadta a hívek köszöntését.
A liturgia zenei szolgálatában közreműködött a székesegyház Palestrina Kórusa Jobbágy Valér karnagy vezényletével. A népes asszisztenciában szolgálatot teljesítettek a Szent Mór Iskolaközpont ministránsai.
Az ünnepi szentmiséről készült felvétel a Pécsi Egyházmegye YouTube-csatornáján megtekinthető:
Szöveg és fotó: Pécsi Egyházmegye
Pécsi Egyházmegye
Az oldalon közzétett fotók és a szöveg részben vagy egészben történő felhasználása kizárólag forrásmegjelöléssel vagy a Pécsi Egyházmegye írásos hozzájárulásával engedélyezett.
