Az adventi készület, az elcsendesedés és Jézus születésének nagy titkára való újbóli rácsodálkozás személyes megélésébe engedett betekintést a szigetvári egyházközség egyik tagja egy adventi élménybeszámolóval.
Rorátéra igyekezve havas tájon baktatok. Körülölel a mély csend és megnyitja bensőmet. Emlékek tolulnak fel bennem, amikor kisgyermekként édesanyám mellett szedve a lábam a közeli kápolnába igyekeztünk énekszóval dicsérni az Urat a csendes adventi hajnalokon.
A táj hallgatásba dermedt, jég roppan a lábam alatt, miközben a pislákoló fények, a hunyorgó csillagok, mint ismerős könyvből elém lépő betűk, elevenséggel vesznek körül. Vajon Fekete István Illése és Mátéja is itt lesz velünk a hajnali áhítaton? Vajon összemelegednek-e a szívek itt Szigetváron is, mint Fekete István Roráte című novellájában: „Gyere be, Máté, rég voltál nálunk, lángost sütött a lányom" – mondja Illés annyi agyonhallgatott év után. Vajon a mi templomunkban is megnyílnak a szívek? Lesz-e Szigetváron is lángos-csoda?
Idei első roráténk után az ünneplő közösség nem kis meglepetésére a fiatal Mécses imacsoport agapéra invitált minket. Forró teát, friss kuglófot kínáltak az imádkozóknak. Ritkán látni errefelé ilyen meghitt együttlétet. Megnyíltak a tekintetek, mosoly és vidám diskurzus töltötte be a plébánia közösségi termét. „Uram, jó nekünk itt lenni!” (Mt 17,4) – gondoltuk. Nos, talán az első halmot elsimítottuk az Üdvözítő előtt.
Advent II. vasárnapjának délutánján Szigetvár általános iskolái, a református egyházközség és a katolikus plébánia közös családi adventje töltötte be a város főterét. Az önkormányzat közreműködésének köszönhetően díszes pavilonok kerültek a térre, ahol a diákok és pedagógusok, hittanosok és plébániai önkéntesek által készített, ötletes karácsonyi díszek találtak gazdára egy jótékonysági vásár keretében.
A Szent Rókus Caritas finom citromos teát készített. A plébániaközösség tagjai zsíroskenyeres tálcákkal a kezükben elvegyültek az adventi forgatagban, és miközben kedvesen kínálták finom falatokkal a Z és az alfa generáció tagjait szüleikkel együtt, meghívták őket a hitoktatóink által szervezett családi kincskeresésre. A gyerekek a vigasztalás, az adakozás, az imádság, a bizalomteljes kérés és a tettrekészség lelki kincseit fedezhették fel, miközben jókívánság-üzeneteket osztottak a téren sétálóknak, karácsonyi illatokat tanultak megkülönböztetni, imádságot írtak, célba dobtak, és bibliai idézetet ismertek föl a szókirakós játékban. A csokijutalom sem maradt el a végén.
A térre kilátogatók, a korcsolyapályához érkezők élvezettel kapcsolódtak be a családi advent programjaiba, melynek zárásaként katolikus és református adventi énekeket énekelt együtt a téren ácsorgó sokaság, majd ezt követte a városi gyertyagyújtás és az esti szentmise. Közben a tömeg forgatagában gyakorta hallható volt ilyesféle párbeszéd: „Sziasztok! Ezer éve nem láttalak titeket! Mi van veletek?” Megannyi röpke beszélgetés, szeretetteljes ölelés, ragyogó arc és boldog mosoly jelezték: ismét kisimult néhány göröngy az Üdvözítő útján.
Advent II. vasárnapjának estéjét a Tinódi vegyeskar adventi hangversenye koronázta meg a Szent Rókus-plébániatemplomban az esti szentmisét követően. A gyönyörű dalok és kórusművek kibélelték lelkünket a várakozás reményteli és békét teremtő lendületével. A hangverseny hagyományosan közismert karácsonyi énekek közös éneklésével zárult. Mindannyian emelkedett hangulatban tértünk haza otthonainkba. Hála az Istennek és dicséret a művészeknek ezért a felejthetetlen élményért!
Szöveg és fotó: Szigetvári plébánia / Józsa Katalin
Pécsi Egyházmegye
Az oldalon közzétett fotók és a szöveg részben vagy egészben történő felhasználása kizárólag forrásmegjelöléssel vagy a Pécsi Egyházmegye írásos hozzájárulásával engedélyezett.