Pécsi Egyházmegye

A Pécsi Püspöki Hittudományi Főiskola (PPHF) évről évre gazdag tanulmányi kínálattal van jelen az egyházi felsőoktatás palettáján. A főiskola vezetője 2017-ben a Magyar Rektori Konferencia akkor legfiatalabb tagjaként, 37 éves korában lett laikus rektora az intézménynek. A közelgő felvételi határidő kapcsán beszélgettünk dr. Kovács Gusztávval.

- 1991-ben Mayer Mihály pécsi megyéspüspök alapította újra a teológiai képzést Pécsett. A PPHF a papnevelés mellett kiterjesztette az oktatást a hittanárok és világi teológusok képzésére is, mára ez az utóbbi képzési forma maradt fenn. Milyen hozományt kapott akkor és milyen örökségre tekint vissza napjainkban az intézmény?

- A főiskola újraalapítása egy rendkívül bátor kezdeményezés volt. Abban az időben főként Győrben és Budapesten tanultak a pécsi papnövendékek. Mayer püspök atya azonban fontosnak tartotta, hogy helyi környezetben végezhessék a teológiát. Korábban, a főiskola 1742. évi alapítását követően, ez folyamatosan biztosított volt Pécsen, egészen a kommunista hatalomátvételig. 1991-ben ezt a tradíció kelt újra életre. Ami ebből a hagyományból különös erővel él tovább, az a családiasság és a nyitottság. A főiskola már az újraindulás pillanatában abban különbözött a többi hasonló intézménytől, hogy kezdettől nagy számban tanultak itt világi hallgatók, 2009 óta pedig szinte kizárólag laikusok képzését végezzük. Mivel az egyre erősödő paphiány miatt a világiakra egyre nagyobb felelősség hárul az Egyházban, az alapítók döntése helyesnek bizonyult.  

- Említette a paphiányt, ami nem önmagában létező jelenség, mondhatni velejárója a keresztény gyökerekre épülő Európa napjainkban tapasztalható elvallástalanodásának. Ilyen körülmények között hol a helye és mi a szerepe a teológiai oktatásnak? Felmerül az a kérdés, hogy ki és milyen céllal folytat ma teológiai tanulmányokat?

- Ha a statisztikát, például a népszámlálási adatokat nézzük, talán igaz is lehet a fenti kijelentés. Az Egyház azonban él. Változásban van, de tele van lendülettel. Ez igaz az egyházi felsőoktatásra is. A teológiai tanulmányokat végző hallgatók már több mint félmillióan vannak világszerte és ez a szám folyamatosan nő. Ma elsősorban nem a papi pályára képezzük a hallgatókat, hanem arra, hogy világiként is megtalálják helyüket az Egyházban és akár a szélesebb munkaerőpiacon is. Szükség van jól képzett tanárokra, hitoktatókra, szociális szakemberekre az egyházi és a világi intézményekben egyaránt. A teológiai tanulmányokat azonban nemcsak az elérni kívánt végzettség miatt választják sokan. A befogadó közösség, a másokért való tenni akarás és az emberi élet legalapvetőbb kérdéseinek a kutatása mind vonzó lehet azok számára, akik a hittudományt választják.

- „A hit és a tudomány otthona” – olvasható az intézmény jelmondatában. A küldetésnyilatkozatukban pedig az áll, hogy „a PPHF vezetésének célja, hogy a főiskola a régióban olyan meghatározó szellemi központtá váljon, amelyet a keresztény értékrend, a minőségtudat, a társadalmi felelősség értékrendje és az azt megtestesítő tevékenység és aktivitás jellemez”. Ön 37 évesen lett a Magyar Rektori Konferencia legfiatalabb tagjaként laikus rektora egy egyházi felsőoktatási intézménynek 2017-ben. Mennyiben sikerült az azóta eltelt 7-8 esztendőben a kitűzött célokat megvalósítani? Mi az, ami személy szerint büszkeséggel, elégedettséggel tölti el Önt?

- A leghálásabb azért vagyok, hogy az elmúlt években a főiskolán egy, az evangélium, az Egyház és egymás iránt is elkötelezett közösség jöhetett létre. Ez az alapja mindennek, hiszen a valódi növekedés igazi feltételét az emberi kapcsolataink minősége jelenti. Mi minden hallgatót személy szerint ismerünk és figyelünk egyéni kibontakozásukra. Ugyanez igaz a kollégák közötti kapcsolatra is, melyet nem a felsőoktatásban is gyakran előforduló verseny, hanem sokkal inkább az együttműködés és a kölcsönös segítés jellemez. Sokan azt mondják, hogy már a főiskola épülete is olyan, mint egy valódi otthon, ahol megfér egymás mellett a teológus kávézó, a hallgatói nappali, a pingpongasztal, a szabadulószoba, az előadók és az imaterem is. Emellett persze büszke vagyok a hallgatóink közreműködésével elindított Pécsi Katolikus Egyetemi Lelkészség munkájára, a két éve alapított XXIII. János Szakkollégiumra, a rengeteg ismeretterjesztő és közösségi programra, mint például a HÁLÓ 153 Fesztiválra, valamint arra, hogy főiskolánkat mára Európa-szerte ismerik és sokan modellként tekintenek rá.

- A Pécsi Püspöki Hittudományi Főiskola elnevezés azt közvetíti, hogy hit, vallás és Egyház szempontjából elkötelezett hallgatók jelentkezését várják. Ugyanakkor a PPHF egy fiatalos, dinamikus, megnyerő képet formál önmagáról online és nyomtatott megjelenéseiben, és nyilván a valóságban is ezt a dinamikát tükrözi. Kiket szólítanak meg a képzési formákkal?

- A főiskola olyan színes, mint az egyház. A legfiatalabb hallgatóink még az érettségi friss élményével lépnek be a kapun, míg vannak, akik több évtizedes élettapasztalattal ülnek be az első előadásra. A fiatalos lendület és gondolkodás azonban minden korosztályra jellemző. Ez talán abból fakad, hogy minden hallgatóban van egy közös érdeklődés. Senki sem lehet közömbös azzal az alapvető kérdéssel szemben, hogy a világunk nem egy értelem nélküli valóság, hogy létezik egy szerető Isten, aki képes teljesen betölteni a szívünket. Ráadásul ez egy olyan kérdés, melyet sohasem késő feltenni. A főiskola mindenki számára nyitott. Nemcsak katolikus, hanem protestáns testvérek is tanultak már nálunk, sőt, olyanok is, akik keresőként őszinte érdeklődéssel érkeztek hozzánk. Nagyon sokat tudunk tanulni egymástól.

- Melyik a legnépszerűbb szakirány és képzési forma Önöknél? Milyen területeken alkalmazhatják megszerzett ismereteket az itt végzettek?

- A hallgatók között a legnagyobb létszámot a hittanár szakos hallgatók képviselik. Vannak, akik önálló szakként, de sokan szakpárban folytatják tanulmányaikat. Utóbbi képzéseket a Pécsi Tudományegyetemmel közösen szervezzük. Legtöbben a történelmet választják szakpárként, de volt már többek között kémia, földrajz, testnevelés és kommunikáció szakos hallgatónk is. A katekéta szakot azoknak ajánljuk, akik általános iskolában vagy plébánián szeretnének hitoktatni. A szociális pályára készülők számára a pasztorális tanácsadás szak ad olyan képesítést, melyet állami és egyházi intézményekben egyaránt elismernek. A végzett hallgatók döntő többsége tanárként helyezkedik el, de sokan dolgoznak pasztorális és szociális területen is. Általános tapasztalat, hogy a PPHF végzősei megtalálják helyüket nemcsak a munkában, hanem az élet más területein is. Bízunk benne, hogy ebben a főiskolai éveknek is szerepe van.

- Melyek az intézmény erősségei, amelyekre az iskola vezetése építeni szeretné a jövőt? Milyennek látja a főiskola jövőjét? Mire számíthatnak a Pécsi Püspöki Hittudományi Főiskola leendő hallgatói?

- A főiskola jövőjét az előttünk álló feladatok határozzák meg. Egyszerre vagyunk egy dinamikusan fejlődő egyházmegye és az egyre inkább összekapcsolódó világegyház részei. A Pécsi Egyházmegyének szüksége van olyan munkatársakra, akik képesek az embereket megszólítani, közösségeket építeni, és a legkülönfélébb helyzetben is hirdetni az Örömhírt. Ezért örülünk különösen, hogy Felföldi László püspök atya minket kért fel a leendő akolitusok képzésére. Emellett felelősségünk van az egyházmegye határain túl élő keresztény testvéreinkért is. Ősszel öt hallgató érkezik hozzánk Nigériából, akik rövidesen magyar nyelven hallgathatják a teológiát. Ez számomra szimbolikus jelentőségű, mert több oldalról is megmutatja közösségünk erejét. Ahhoz, hogy fogadni tudjuk őket, több feltétel együttes teljesülésére volt szükség. Elsősorban kell egy nagyon erős hallgatói közösség, ahol családtagként fogadják be őket; oktatók, akik maguk is megtapasztalták, hogy mit jelent külföldön, idegen nyelven tanulni; szükséges egy kollégium, ahol otthonra lelhetnek; valamint egy olyan főpásztor, aki meghallja az afrikai testvérek szavát. Ez a gondviselésszerű együttállás az, ami a jövőre nézve is reményt ad.

Szöveg és fotó: Pécsi Egyházmegye

Pécsi Egyházmegye

Az oldalon közzétett fotók és a szöveg részben vagy egészben történő felhasználása kizárólag forrásmegjelöléssel vagy a Pécsi Egyházmegye írásos hozzájárulásával engedélyezett.